"Furcsa, hogy az ember, ha egy lencsén keresztül néz valamit, (...), milyen immunis lesz a történetre. Az ember azt hinné, hogy megérinti a film. De nem. Régebben azt hittem, hogy ez csak nézőkkel történhet meg, veletek, de nem így van. Velünk is így van, akik forgatnak, a filmesek is immunissá válnak, közömbössé. Bármi történjék is körülöttünk, mindegy, hogy milyen iszonyú események, csak filmre vesszük őket, mintegy megszokásból. Ismét egy új nap. Ismét egy új halál."
"Vajon mi kerít hatalmába minket, ha valami szörnyűséget látunk. Egy rémes balesetet az országúton. Valamitől nem tudunk továbbhaladni, valami ott tart... de nem segíteni állunk meg, hanem bámészkodni."
Érdemes lenne ezen komolyan elgondolkodni. Mi is közömbösek lennénk? Végülis minden nap látunk balesetet, halált és szenvedést a valóságban, a tévében... közben immunisság váltunk? Mi is csak bámészkodunk néha és nézzük mások szenvedését, anélkül, hogy segíteni próbálnánk? Ha igen, akkor szerintem ideje lenne változtatni ezen.
Előzetes:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése