Kannibál holokauszt

"- El kell ismerjem, kivételes felvétel volt. Nem vártam ennyi izgalmat, ennyi hitelességet.
- Nem tudom… nem hinném, hogy jó szó a kivételes. Mi abban a kivételes, hogy egy ilyen primitív törzset, mint a Yacumo, megfélemlítenek, rákényszerítenek valamire, amit általában nem csinálnak?
- Ugyan már professzor úr, legyünk realisták! Ki tud bármit is a Yacumo civilizációról? A mai embernek szenzáció kell, mennél jobban kínozza az érzékeiket, annál boldogabbak.
- Igen, ez tipikusan nyugati gondolkodás. Civilizált, nem? Ezt gondolta Alan is és ezért haltak meg. A Yacumo indiánok primitívek, és tisztelni kell őket ezért. Gondolt már arra, hogy Yacumok szemében lehet, hogy mi vagyunk a vademberek?
- Ó, ez még sohasem jutott az eszembe, de érdekes ötletnek találom.
- Igen. Képzeljük el a dolgot fordítva. A Yacumok a maga házát támadják meg, mindent bemocskolnak, amit szentnek tart. Tudja, hogy a malac, amit megöltek az ennivalójuk volt? Mi történne, ha valaki bemenne a házába amikor éhes, kivenné az ennivalót a hűtőszekrényből és lehúzná a WC-n? Civilizált emberként viselkedne?"

A film egy kalandfilmből indul, majd eljut a véres, erőszakos, durva jelenetekkel a horror kategóriáig. A mondanivalót pedig ki is mondják a film végén kérdés formájában, hogy most akkor kik is az igazi kannibálok? Hisz a civilizált világban másokon keresztül törünk előre, kihasználjuk embertásunkat és habár emberek és civilizáltak vagyunk, állatias ösztönökkel magyarázzuk azt, hogy rosszat cselekszünk. Pedig mi döntünk. Mi választjuk azt, amit az ösztönünk diktál. 

De akkor mivel vagyunk jobbak az állatoknál, a kannibáloknál? Nem faljuk fel egymást? De igen. A modern világban a nagyok felzabálják a kicsiket, az erőszakosan előretörők magasabbra jutnak, mint a keményen küzdő, ám kevésbé erőszakos ember, akinek nagyobb a hangja, azt meghallgatják és többen hisznek neki, mint aki halk, logikus érvekkel áll elő. Vagyis ha "felzabáljuk" egymást, nem mi vagyunk az igazi kannibálok? 

Ha igazán civilizáltak vagyunk, akkor miért viselkedünk úgy, mint az ókorban? Az embertípusok, a közösségek miért viselkednek ugyanúgy, mint régen? Talán nem is lettünk civilizáltabbak, emberségesebbek. Talán nem is fejlődtünk, mint emberek, csak a környezetünket fejlesztettük. Kérdés: mi ezt akarjuk? Kannibálok akarunk lenni?

Érdekes még amit a szenzációhajhászásról mond... de ahhoz nem tudok mit hozzáfűzni. Így van. Szenzáció, botrány, celebek. Ezek kellenek manapság az embereknek. Ismerünk nagyon sok celeber, botrányhőst... de ismerjük a szomszédainkat is annyira? Nem hinném. Pedig általában ugyanolyan érdekesek, mint akik az újságban vannak. Vagy nem?

Előzetes: