"Honnan ered valyon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait, amikor még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ: Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán ha nem kérdeznénk, nem kutatnánk, nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt."
"Az emberi faj természeténél fogva önimádó. Meghódítottuk már kicsiny bolygónk minden zugát. Mégse az ember az evolúció csúcsa. Ez a cím a csótányt illeti meg. Hónapokig képes élelem nélkül élni, hetekig életben marad fej nélkül és fütyül a sugárzásra."
"Ez hát a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végülis mit számít mindez, ha az emberi szív csak a legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak, közöttünk, az árnyékban, a fényben, mindenütt. Vajon ők tudják már?"
"Úgy hisszük, magunk vagyunk sorsunk kovácsai, hogy végzetünket befolyásolhatjuk. De valóban tőlünk függ, hogy mikor szárnyalunk vagy mikor zuhanunk? Vagy egy felsőbb hatalom irányít bennünket? Az evolúció vezet kézenfogva? A tudomány mutatja az irányt? Az Isten az aki közbeavatkozik és megóv?"
"Hiába kérkedik, az ember szomorú kiváltsága, hogy nem képes megszabni életének útját. Annyit tehet, hogy megáll amikor a végzet szólítja. Remélve, hogy lesz elég bátorsága válaszolni."
"Akit az evolúció követének választ, annak nagy árat kell fizetnie a kitüntetésért. Talán olyasmit kell tennie, ami szöges ellentétben áll addigi jellemével. (...) Az életében beállt hirtelen változást nem csodának, hanem inkább árulásnak érzi. Kegyetlenül hangzik, de a cél nem más, mint a létfenntartás, a túlélés."
"Ez az erő, az evolúció cseppet sem érzelgős, ahogy az anyaföld sem, mert csak az élet és a halál harcának rideg tényeit ismeri. Az ember csak remélhet és bizakodhat abban, hogy odaadóan szolgálja. Talán megőrizhet valamit abból az életből, amely korábban az övé volt."
"Olykor a kérdések erőteljesebbek a válaszoknál. Hogyan történik? Mik ők? Miért ők és nem mások? Miért most? Mit jelent ez az egész?"
"Amikor változás közelít, egyes fajokban feltámad a vándorlási ösztön. Zugmorohénak hívják a kényszert, amely messzi tájak felé vonza a lelket. Követve egy szagot a szélben, egy csillagot az égen. Ősi üzenet ez, hogy a rokonok útra keljenek és valahol összegyűljenek. Azután csak reménykednek, hogy túlélik a beköszöntő kegyetlen időszakot."
"Amikor változás közelít, egyes fajokban feltámad a vándorlási ösztön. Zugmorohénak hívják a kényszert, amely messzi tájak felé vonza a lelket. Követve egy szagot a szélben, egy csillagot az égen. Ősi üzenet ez, hogy a rokonok útra keljenek és valahol összegyűljenek. Azután csak reménykednek, hogy túlélik a beköszöntő kegyetlen időszakot."
Annyira jók ezek a gondolatok, hogy nem is kell hozzáfűzni semmit.
1. évad előzetese:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése