"Ma reggel kutyatetem a sikátorban, feltépett gyomrán abroncsnyomok. Ez a város fél tőlem. Én ismerem az igazi arcát. Az utcák, mint megannyi csatorna, és a csatornák vérrel vannak tele, és ha egyszer kiönt a szenny, minden féreg megfullad. A sok szex és a gyilkosság összegyűlt mocska derékig ér majd, akkor a sok szajha és politikus felnéz az égre: ments meg minket! Én pedig azt suttogom: nem!"
"És most az egész világ ott áll a szakadék szélén és bámul bele a vörös pokolba, a sok liberális, meg értelmiségi, meg sima beszédű alak és egyszerre csak már nem lesz mit mondani. Alattam a rettentő város. Sikoltozik, akár retardált gyerekek a vágóhídon. Az alkony, bujálkodás és rossz lelkiismeret bűzével van tele. Ez a fertő, mely belepte a várost, nem érdemel mást, csak halált."
"Te most azt élsz, normális életet? Amikor egy veszettségtől haldokló városban az emberi csótányok heroinról és gyermekpornóról beszélgetnek, normálisnak érzed magad?"
"Van jó és rossz. És a rosszat meg kell büntetni. (...) Oly sokan érdemlik meg a megtorlást, és oly kevés az idő."
"Aki egyszer látta a társadalom sötétségét, többé nem fordít hátat neki. Nem tesz úgy, mintha nem is létezne. (...) Légyegtelen, ki utasít rá, hogy fordítsd el a fejed."
"Ha Isten látta is mit műveltünk, nem zavarta. Nem Isten teszi ilyenné a világot, hanem mi."
"Az embereket szokták letartóztatni, a kutyákat megölik."
Ebben a filmben van minden, vallás, társadalomkritika, akció, romantika, hősök. A cím alapján sokan nem néznék meg, de a benne található gondolatok miatt már érdemes. Elgondolkodtató, hogy miért kell mindig egy katasztrófa, valami rossz, hogy összefogás szülessen meg? Miért hanyatlik a erkölcs, vagyis miért ilyen irányba változik a világ? Miért tesszük ilyenné? A filmben látható egy lehetséges jövő, ami remélem soha nem fog eljönni.
Filmelőzetes:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése