"Ha holnap nem ébrednél fel, ha úgy alakulna, hogy a mai volt az utolsó napod a Földön, mondd büszke lennél mindarra, amit eddig tettél? Mert, hogyha nem, kezdhetsz mindent jóvá tenni."
"Mikor az Úr az embert választotta szeretete tárgyául, én voltam az első, aki meghajolt a döntése előtt. A szeretetem, a hitem az emberben akkora volt, mint az övé. Láttam, ahogy eltékozoljátok ezt az ajándékot, láttam, hogy ölitek egymást kapzsiságból, hogy háborúztok földért és kőért vagy régi könyvek igazáért, és ebben a szörnyű sötétségben még láttam olyanokat, akik nem törtek meg. Még láttam olyanokat, akik nem adták fel, akkor sem, amikor minden remény elveszett."
"Kislánykoromban, anyám egy jövendölést emlegetett, arról a korról, mikor a világ sötétségbe borul és döntés születik az emberiség sorsáról. Egy este minden bátorságomat összeszedtem és megkérdeztem anyámat, hogy miért haragszik az Isten olyan nagyon a gyermekeire. Nem tudom, mondta, és megigazította a takarómat. Gondolom belefáradt a sok hazugságba."
Érdemes feltenni a fenti kérdést magunknak. Büszke vagyok arra, amit eddig tettem? De a másik két idézetet is érdemes átgondolni. Tényleg ilyen kicsinyesek vagyunk? Ennyi rosszat teszünk pénzért, "földért és kőért", "régi könyvek igazáért"? Hazugságok hálójában élünk? Szerintem egyetlen fontos dolog van csak. Az élőlények, köztük mi. Ehelyett csak földi javakat hajszolunk? Fura... hogy tudjuk a hibánkat, és mégse változtatunk. Pedig itt lenne már az ideje.
Filmelőzetes:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése