"Nem kell beszélnem róla vagy néznem a képeit. Mert az igazság az, hogy nagyon sokszor látom őt. Az utcán. Sétálok az utcán és az ő arcát látom, amikor felnézek az égre. Tisztábban, mint a képen amit magánál hordoz. Megértem, hogy fáj. De ott vannak egymásnak. Ott vannak egymásnak. És mindig nekem kell látnom az ő és a lányok arcát akárhova is megyek. A kutyát is látom. Ennyire dilis vagyok én. Ránézek egy németjuhászra és egy pudlit látok."
Csak ajánlani tudom ezt a filmet. Felébreszti az embert és ahogy látjuk a felmerülő kérdéseket a filmben, úgy magunknak is feltehetjük őket. Mire nem akarok emlékezni? Miért hagyom magam "elnyomni"? Miért zárkózok be? Miért nem akarok véget vetni a fájdalomnak?
Filmelőzetes:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése