Trigun

"Az élet szűnni nem akaró problémák sora, tele bonyolult, brutális döntésekkel és határidőkkel. De a legrosszabb mégis az, ha nem döntesz, hanem csak várod a választ."

"Minden ember másképp gondolkodik. Ha olykor hibázunk is, képesek vagyunk felismerni és máskor okosabban dönteni. Ha pedig nyitva tartod a szemed, látni fogod a jövőt. Ami a jövőben történik csak tőlünk függ."

"A kincs neve, melyet halálig őriznek: tisztelet."

"A leghosszabb út is egyetlen lépéssel kezdődik."

"Az otthoni emlékek, ha nem is kellemesek, mindig ábrándozásra késztetik a szivet."

"Az ember általában akkor issza le magát, ha valamit el akar felejteni, ha menekül valami elől."

"Az élet sokkal egyszerűbb ha nem érzel semmit."

"Minden utazás találkozásokkal és elválásokkal jár."

"Vannak dolgok amiket mindenki szabadon eldönthet. Ahogy a szülei iránt érez az csakis a maga dolga és nem hasonlítható máshoz. De az irántuk érzett szeretet ne gátolja semmiben. És legyen büszke rá, a maga élete az ő életük is és az a tény, hogy maga az aki, lehetővé teszi a szeretteinek, hogy Önben éljenek mindörökké."

"Senkinek nincs joga kioltani embertársa életét."

"Az ember nem Isten, nemcsak az ereje véges, de olykor ő maga az ördög."

"Mi olyan helyet keresünk, ahol békében élhetjük az életünk, háborúk nélkül, ahol nem a félelem az úr, ahol az összes ember megbízhat a másikban."

Gábriel - A pokol angyala

"Szabadság. Lehetőség arra, hogy kivonjuk magunkat a hagyományok teremtette törvények alól. Erőnket a szenvedélyből nyerjük. A vágy az, ami hajt bennünket. Az ellenséggel szemben még a gyűlölet is hasznos szövetséges. És mégis azt parancsolták nekünk, hogy tagadjuk meg mindezeket. A valódi érzelmeket. Az indulatot, amitől az ember ember."

"-Halodokló világ ez, amit a Bukottak uralnak. És tudod mit? A városlakóknak ez tetszik. Mintha kifejezetten élveznék, hogy így élhetnek. Akkor én miért harcoljak? Miért haljak meg értük?

- Nem ismernek jobbat ennél és a mi dolgunk, hogy megmutassuk, hogy létezik másik út is. Emiatt érdemes harcolnunk."

"Ezt a várost körbefonta sötétség. A világosság nem látja mi zajlik idelent. Nem vádolhatod őket."

"A világosság nem erőszak, hanem választás."

A szabadság tényleg azt jelenti, hogy az ösztönös vágyakat, a szenvedélyt nem korlátozzuk? Mindössze ennyi? És tényleg ettől vagyunk emberek? Akkor mitől lennénk mások, mint az állatok, mitől lennénk "jobbak" az állatoknál?

Az embereknek tetszik ez a világ, amiben nem kell másokkal törődni? Amiben a elnézzük a sok rosszat. Amiben az erkölcs egy felesleges dolog. Amiben az ösztönöknek engedni, egy megbocsátható dolog, amit kihasználhatunk. Vagy tényleg csak nem ismerünk jobbat? Mi mások vagyunk? Máshogy élünk? Segítünk másokon, vagy haggyuk, hogy lehúzzon a világ a mélybe?

Megbocsátható a nemtudás? Mi is szoktunk valakire mérgesek lenni, amikor nem tud valamit? Jogos, hogy sokszor elvárjuk, hogy mások tudják, hogy mi van velünk, ha nem mutatjuk ki, nem mondjuk el?

Az utolsó idézetet kicsit átformálnám, hogy jó embernek lenni is egy választás. Senki nem születik jónak, vagy rossznak. Választhatunk, hogy kik leszünk. Ám nem ítélhetünk el senkit azért mert nem helyesen, erkölcstelenül él és másokat mindig megbánt, mert lehet, hogy csak nem ismer jobbat. Sokan vannak, akik nem láttak még jobbat annál, mint ahogy élnek.

Az istenek a fejükre estek

"A civilizált ember nem volt hajlandó alkalmazkodni a környezetéhez, hanem a környezetét kényszerítette, hogy alkalmazkodjon hozzá. Városokat épített, utakat, járműveket, gépeket. És persze villamosvezetékeket, amelyek mindezeket működtetik. De sajnos eltévesztette a mértéket. Minél jobban fejlesztette a környezetét, hogy kényelmesebb legyen az élete, annál bonyolultabbá is tette. Ezért a gyerekei már 10, sőt 15 évig is oktatásra szorulnak, hogy megtanuljanak viselkedni ebben az összetett és veszélyeket rejtő világban, melybe beleszülettek. Így az ember, aki nem volt hajlandó alkalmazkodni természetes környezetéhez, kénytelen nap, mint nap idomítani magát az általa létrehozott világhoz."

"Új, szokatlan érzés támadt fel bennük. A birtoklás, a kisajátítás vágya. És ezt követte a többi is. A harag, a féltékenység, a gyűgyölet és az erőszak."

Eléggé ironikus az első idézet mondandója. Jó kérdés, hogy mi lenne egy áramszünet után velünk? A mai világban hosszú éveket tanulunk és ha kéne nem tudnánk egyedül ellátni magunkat boltok nélkül. Kiszolgáltatottak vagyunk. Azok vagyunk? Ki dönti el, hogy mi a fontos munkahely? Azt, hogy mire van szükségünk? Miért hagyjuk, hogy a szükségtelen tárgyakra való igényt belénk táplálják? Hogy gyerekeinkbe belé táplálják? Miért hagyjuk, hogy mások döntség el, hogy mi a fontos a mi életünkben? Miért lett ennyire elméleties a világ? A birtoklás érzése szül ennyi rossz dolgot? Erőszakot, féltékenységet, haragot? Velünk is előfordul, hogy hagyjuk ezt? Miért van az, hogy néha az állatias ösztönökre hivatkozunk (főleg mostanában a sex témaköre ilyen), miközben a jó dolgokban eltérünk az állatoktól? Mi miért nem tudunk úgy élni, hogy a közösség, a közös jólét legyen az első? Miért van az, hogy az intelligenciánkra mindig, akkor hivatkozunk mikor nekünk jó és az állati ösztönökre is? Lehet, hogy az intelligenciánkkal takarjuk el gyarlóságainkat, önzőségünket?

Szupercella

"Egy bezárt ember elméje másképp működik, mint egy szabad emberé. Másképp látja a dolgokat." 

"Egy ember megölése az semmi. Ha elveszed a szívét, elveszed mindenét." 

Mégha a film a börtönbe bezártságról is szól, ránk is igaz sokszor ez a bezártság. Néha be vagyunk zárva a szobába, a saját kis világunkba, az emberi testbe, az univerzumba. Képesek vagyunk néhanapján megszökni a saját bezártságunkból? Tudunk szabad emberként, szabad lényként gondolkodni, élni? Elvonatkoztatni saját magunktól?  Másképp látni a dolgokat? Érezzük-e az igazságát a második idézetnek? Eléggé érző lények vagyunk-e hozzá?

Végjáték

"Amikor megértem annyira az ellenfelemet, hogy le tudom győzni, abban a pillanatban meg is szeretem őt."

"- Mi nyertünk. Csakis ez számít.

- Nem. Az számít, ahogy nyerünk."

Az első idézet kapcsán az jutott eszembe, hogy igaz ez minden emberre is? Ha megismerek valakit, akkor megszeretem? Gondolom azonnal rávágnánk, hogy nem. De mi van, ha csak azért mondjuk, mert nem ismertük meg igazán azt a személyt. Tudjuk a már "megismert" emberekről, hogy miért olyanok, amilyenek? Ha nem, akkor nem lehet, hogy még nem ismerjük őket? A filmből kivett második idézet visszatér a régi nagy kérdéshez, hogy igaz-e, hogy a cél szentesíti az eszközt. Igaz? Tényleg van létjoga egy ilyen mondásnak egy fejlett társadalomban, egy civilizált társadalomban, egy modern társadalomban, egy az állatoknál fejlettebbnek tartott faj életében? A filmben a jövőt képező Ender szerint nincs. És szerintünk? Vagyunk már annyira fejlettek? Vagy még mindig olyanok vagyunk, mint az ókorban? És személyesebbre véve a hangot, mi is átgázolunk mindenen a célig? Jó ez így? Csak így lehet nyerni mostanában? Ha igen, miért nem teszünk ellene semmit, miért nem fejlődünk mi magunk legalább? Ha pedig nem, akkor miért létezhet egyáltalán ez a mondás a modern világban?

Lockout - A titok nyitja

"Könnyű szentnek lenni, ha nincs benne kockázat. Ha áldozatot kell hozni, ott derül ki, hogy kit milyen fából faragtak."

A király nevében

"A bölcsesség a mi pörölyünk, a megfontoltság lesz a szeg. A tisztes munkával építjük életünket. A bátorság sosem hagy el."

"Sosem jutott még eszedbe, hogy talán léteznek a világon fontosabb dolgok is a saját életünk szerelmeinél és veszteségeinél?"

"A fontos dolgokért meg kell küzdeni."

"A keserves munka tiszta gyümölcsét mindig bátran gyűjtsd be."

"Vannak talányok, amiket nem érdemes megfejteni."

A legsötétebb óra

"Minden ember szereti magát bátornak tartani valamennyire, de igazából nem tudjuk magunkról, hogy milyenek vagyunk, amíg nem történik valami. Akkor ösztönes cselekszünk."

Sötét zsaruk 3.

"Tudja mi a legpusztítóbb erő az univerzumban? A megbánás."

Elhurcolva

"Martin besorolása 5-ös volt, ami annyit tesz, hogy jogában állt bármikor megszegni a Genfi egyezményt. Ölhetett gyereket is, nőt is, ha a küldetése megkívánta."

Első ránézésre egy sima akciófilm. Ám a fenti idézet érdekessé, elgondolkodtatóvá teszi. Ehhez vegyük hozzá azt, hogy manapság szinte lehetetlen elbújni. Mindig lesz egy kamera, egy számítógép, egy hívás vagy valami, ami elárul. És végül megkapjuk azt, amitől több ez, mint egy átlagos futószalagos film, persze ehhez kellett a megfelelő színész is (talán egy új Jason Statham születik?).

Watchmen: Az őrzők

"Ma reggel kutyatetem a sikátorban, feltépett gyomrán abroncsnyomok. Ez a város fél tőlem. Én ismerem az igazi arcát. Az utcák, mint megannyi csatorna, és a csatornák vérrel vannak tele, és ha egyszer kiönt a szenny, minden féreg megfullad. A sok szex és a gyilkosság összegyűlt mocska derékig ér majd, akkor a sok szajha és politikus felnéz az égre: ments meg minket! Én pedig azt suttogom: nem!"

"És most az egész világ ott áll a szakadék szélén és bámul bele a vörös pokolba, a sok liberális, meg értelmiségi, meg sima beszédű alak és egyszerre csak már nem lesz mit mondani. Alattam a rettentő város. Sikoltozik, akár retardált gyerekek a vágóhídon. Az alkony, bujálkodás és rossz lelkiismeret bűzével van tele. Ez a fertő, mely belepte a várost, nem érdemel mást, csak halált."

"Te most azt élsz, normális életet? Amikor egy veszettségtől haldokló városban az emberi csótányok heroinról és gyermekpornóról beszélgetnek, normálisnak érzed magad?"

"Van jó és rossz. És a rosszat meg kell büntetni. (...) Oly sokan érdemlik meg a megtorlást, és oly kevés az idő."

"Aki egyszer látta a társadalom sötétségét, többé nem fordít hátat neki. Nem tesz úgy, mintha nem is létezne. (...) Légyegtelen, ki utasít rá, hogy fordítsd el a fejed."

"Ha Isten látta is mit műveltünk, nem zavarta. Nem Isten teszi ilyenné a világot, hanem mi."

"Az embereket szokták letartóztatni, a kutyákat megölik."

V mint vérbosszú

"Ájtatos arccal, kegyes gyakorlattal becukrozzuk magát az ördögöt."

"A művész azért hazudik, hogy feltárja az igazságot, míg a politikus azért, hog elrejtse."

"Nem a népnek kell félnie a kormánytól, hanem a kormánynak a néptől."

Légió

"Ha holnap nem ébrednél fel, ha úgy alakulna, hogy a mai volt az utolsó napod a Földön, mondd büszke lennél mindarra, amit eddig tettél? Mert, hogyha nem, kezdhetsz mindent jóvá tenni."

"Mikor az Úr az embert választotta szeretete tárgyául, én voltam az első, aki meghajolt a döntése előtt. A szeretetem, a hitem az emberben akkora volt, mint az övé. Láttam, ahogy eltékozoljátok ezt az ajándékot, láttam, hogy ölitek egymást kapzsiságból, hogy háborúztok földért és kőért vagy régi könyvek igazáért, és ebben a szörnyű sötétségben még láttam olyanokat, akik nem törtek meg. Még láttam olyanokat, akik nem adták fel, akkor sem, amikor minden remény elveszett."

"Kislánykoromban, anyám egy jövendölést emlegetett, arról a korról, mikor a világ sötétségbe borul és döntés születik az emberiség sorsáról. Egy este minden bátorságomat összeszedtem és megkérdeztem anyámat, hogy miért haragszik az Isten olyan nagyon a gyermekeire. Nem tudom, mondta, és megigazította a takarómat. Gondolom belefáradt a sok hazugságba."

Lovagok háborúja - Harc a végsőkig

"Egyedül a gyengék hiszik, hogy férfiúi mivoltukat a harc határozza meg."

"Öltél már embert apród? Nem? Úgy jó ha tudod, nem dicső cselekedet. (...) Még Isten nevében sem az."

"Az öldöklés bátor dolog? Másokért harcolni, inkább az a nemes tett. Azért érdemes élni."

Seattle öt napja

"Én az olyan emberek ellen harcolok, akik annyi mindent tönkre tesznek. És rengeteg embernek ártanak. Nemcsak egynek, hanem millióknak. Rájuk valahogy, senki sem emel fegyvert, ők valahogy nem vonhatók felelősségre. Érinthetetlenek."

Karate kölyök

"Az élet padlóra küldhet, de rajtad kívül más nem döntheti el, hogy felállsz-e."

Amerika kapitány

"Ha futni kezdesz, nem hagynak megállni. Ki kell állni, támadni. Nem lehet örökké futni."

Alcatraz

"A tudástól nem mindig leszel boldog."

Avatar

"Így megy mindenütt. Ha egy népnek van valamije, ami neked kell, provokálj háborút, és megvan az ürügy a lopásra."

"Van úgy, hogy egyetlen őrült tetten múlik az egész élet."

Álomháború

"Mindenkinek van egy angyala, egy oltalmazó, aki vigyáz rá. Sosem tudhatjuk, hogy épp milyen alakot ölt. Egyszer egy vénemberét, máskor egy kislányét, de ne hagyd, hogy becsapjon a látszat, erősebb ő bármelyik sárkánynál. Mégsem azért kísér, hogy harcoljon helyetted. (...) Ha kell, túlüvölti a démonokat is, felráz minket, új küzdelemre sarkall."

"S végül az utolsó kérdés: ki lesz a történet főhőse? Ki húzza el a függönyt? Ki irányítja a tánclépéseinket? Ki kerget az őrűletbe? Ki ostoroz, és ki adja ránk a győzelmi koronát, ha túléljük a lehetetlent? Ki ő? Ki teszi mind ezt velünk? Ki segít, hogy életünkkel tisztelegjünk a szeretet elött? Ki küld ránk szörnyeket, azt énekelve, hogy sose halunk meg! Ki tanít meg rá, hogy mi a valódi, és mi a nevetséges hazugság? Ki dönti el, hogy miért élünk, és miért halunk meg? Ki láncol le minket? És ki őrzi szabadságunk kulcsát? Mi magunk! Meg van minden fegyvered a harchoz! Hát küzdj!"