Végjáték

"Amikor megértem annyira az ellenfelemet, hogy le tudom győzni, abban a pillanatban meg is szeretem őt."

"- Mi nyertünk. Csakis ez számít.

- Nem. Az számít, ahogy nyerünk."

Az első idézet kapcsán az jutott eszembe, hogy igaz ez minden emberre is? Ha megismerek valakit, akkor megszeretem? Gondolom azonnal rávágnánk, hogy nem. De mi van, ha csak azért mondjuk, mert nem ismertük meg igazán azt a személyt. Tudjuk a már "megismert" emberekről, hogy miért olyanok, amilyenek? Ha nem, akkor nem lehet, hogy még nem ismerjük őket? A filmből kivett második idézet visszatér a régi nagy kérdéshez, hogy igaz-e, hogy a cél szentesíti az eszközt. Igaz? Tényleg van létjoga egy ilyen mondásnak egy fejlett társadalomban, egy civilizált társadalomban, egy modern társadalomban, egy az állatoknál fejlettebbnek tartott faj életében? A filmben a jövőt képező Ender szerint nincs. És szerintünk? Vagyunk már annyira fejlettek? Vagy még mindig olyanok vagyunk, mint az ókorban? És személyesebbre véve a hangot, mi is átgázolunk mindenen a célig? Jó ez így? Csak így lehet nyerni mostanában? Ha igen, miért nem teszünk ellene semmit, miért nem fejlődünk mi magunk legalább? Ha pedig nem, akkor miért létezhet egyáltalán ez a mondás a modern világban?

Lockout - A titok nyitja

"Könnyű szentnek lenni, ha nincs benne kockázat. Ha áldozatot kell hozni, ott derül ki, hogy kit milyen fából faragtak."

A legsötétebb óra

"Minden ember szereti magát bátornak tartani valamennyire, de igazából nem tudjuk magunkról, hogy milyenek vagyunk, amíg nem történik valami. Akkor ösztönes cselekszünk."

Hősök (III. rész)

"Harcolunk egy célért, a sikerért és végül kiderül, hogy csak egymásban találjuk meg őket. Fantasztikus élményeken osztozunk és hétköznapiakon. Természetes vágyunk, hogy rokonlelkekre leljünk, hogy kapcsolatba kerüljünk, hogy a szívünk azt súgja: nem vagyunk egyedül."

"Honnan ered valyon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait, amikor még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ: Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán ha nem kérdeznénk, nem kutatnánk, nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt. Harcolunk a változásért, hogy jobbíthassunk a világon. Álmodunk a reményről, nem sejtve még, hogy kivel találkozunk az úton, hogy ki nyújt majd kezet az idegenek sokaságából, ki érinti meg a zsívünket, kivel osztozunk a fájdalmon."

"Ahhoz, hogy túléljük ezt a világot, azokkal maradunk, akiktől függönk. Rájuk bízzuk reményeinket, félelmeinket. De mi történik, ha oda a bizalom? Hová menekülünk, ha mindaz amiben hittünk semmivé foszlik? Amikor minden veszni látszik, a jövő kiismerhetetlen és saját létünk veszélybe kerül... csak annyit tehetünk, hogy menekülünk."

"Akkor mutatják meg magukat, ha egyedül vannak. Olyankor látod meg, hogy az ember önző, álnok és öntelt."

"Ha élünk azzal, ami bennünk lakozik, a lehetőségeink végtelenek. A jövő ígéretekkel, a jelen reményekkel biztat. De ha dacolunk ösztöneinkkel, ha ellenállunk belső késztetésünknek, bizonytalanná válik minden. Hová vezet ez az út? Meddig tart a változás? Az átalakulás ajándék vagy átok? Akik félnek attól, ami előttük áll, azok számára életbevágó, hogy valóban meg tudjanak változni."

"Kezdetben volt a felismerés, az elemi zűrzavar, a lehetetlen dolgok lassú szállingózása, a tönkrement életek hátrahagyása. Idegen arcok váltak ismerőssé. Új rémségek kúsztak az álmokba. Új barátok nyújtottak segítséget. Csak ezután kellett kézbe venni a dolgokat, hogy rend teremtődjön a káoszban, elhatározásáon, tanuláson, küzdelmen keresztül. Dacolva a megrázó valósággal, itt vannak és a föld megremeg lépteik nyomán."

Hősök (II. rész)

"Az evolúció tökéletlen és gyakran erőszakos folyamat. Harc a létező és az ezután megszülető között. A születés fájdalmai közepette az erkölcs értelmét veszti. A jó és a rossz közötti választás egyetlen ésszerű kérdésre redukálódik: túlélés vagy pusztulás?"

"A Föld nagy. Elég nagy ahhoz, hogy az ember azt higgye, bármi elől elbújhat. A sorsa elől, az Isten elől, ha talál egy távoli helyet. Ezért aztán menekül. Elfut egészen a világ végéig, ahol ismét megnyugtató minden. Csendes és meleg. Ahol a sós szellő vígaszt nyújt. A veszély a távolban maradt. És ő átadhatja magát a gyásznak. És talán egy pillanatra el is hiszi, hogy megmenekült."

"Az ember elfuthat messzire. Óvintézkedéseket tehet. De valóban sikerül elmenekülnie? Megszökhet valaha is? Vagy az igazság az, hogy nincs elég ereje vagy esze, hogy  elbújjon a végzete elől? De nem a világ kicsi. Az ember az. És a végzet bárhol megtalálhtja."

"Az ember a szokások rabja. Vonzódik a biztonsághoz, megnyugtatja az amit ismer. De mi történik, ha az ismerős idegenné válik? Amikor a félelem, amit kétségbeesetten próbálunk elkerülni a nyomunkba szegődik."

"Sokkal fontosabb őszintének lenni magunkhoz, mint a népszerűség."

"Minden ember ismeri az okot, tudja, hogy mitől fél. De hogy végzetével találkozhasson, egyszer szembe kell nézni félelmeivel és le kell győznie azokat, akár ismerős az okozójuk, akár ismeretlen."

"Mindennek megvan az ideje, megérik minden elhatározás. A Föld óránként 1600 km-t forog, miközben az ember kétségbeesetten próbál megkapaszkodni rajta. A tél első lehelete mégis a nagy vándorlásra szólít. Figyelmeztetett valami az érkezésükre, volt egy jel, egy esemény, ami elindította ezt a láncreakciót? Isten fülébe suttogott egy hang? Túlélni, alkalmazkodni, megszökni. Ha ki tudtuk volna szűrni azt a pillanatot az időben, a közelgő veszély jóslatának első nyomát... másképpen cselekedtünk volna? Meg tudtuk volna állítani? Vagy a kocka már rég el volt vetve? Ha visszamehetnénk, ha másfelé guríthatnánk, megakadályozva a történéseket, megtennénk?"

"Az ezen a listán felsorolt emberek jövője a dns-ükbe íródott. Ahogy a múlt is, úgy tűnik, kőbe van vésve. A kocka el volt vetve már a legelején? Vagy talán a mi kezünkben van, hogy befolyásolhassuk a sorsot? Az összes képességünk közül a szabad akarat tesz bennünket valóban egyedivé? Vele van egy kicsi, de döntő erejű esélyünk a sors megtagadására. És csak a segítségével találhatjuk meg az utat vissza emberi mivoltunkhoz."

Hősök (I. rész)

"Honnan ered valyon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait, amikor még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ: Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán ha nem kérdeznénk, nem kutatnánk, nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt."

"Az emberi faj természeténél fogva önimádó. Meghódítottuk már kicsiny bolygónk minden zugát. Mégse az ember az evolúció csúcsa. Ez a cím a csótányt illeti meg. Hónapokig képes élelem nélkül élni, hetekig életben marad fej nélkül és fütyül a sugárzásra."

"Ez hát a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végülis mit számít mindez, ha az emberi szív csak a legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak, közöttünk, az árnyékban, a fényben, mindenütt. Vajon ők tudják már?"

"Úgy hisszük, magunk vagyunk sorsunk kovácsai, hogy végzetünket befolyásolhatjuk. De valóban tőlünk függ, hogy mikor szárnyalunk vagy mikor zuhanunk? Vagy egy felsőbb hatalom irányít bennünket? Az evolúció vezet kézenfogva? A tudomány mutatja az irányt? Az Isten az aki közbeavatkozik és megóv?"

"Hiába kérkedik, az ember szomorú kiváltsága, hogy nem képes megszabni életének útját. Annyit tehet, hogy megáll amikor a végzet szólítja. Remélve, hogy lesz elég bátorsága válaszolni."

"Akit az evolúció követének választ, annak nagy árat kell fizetnie a kitüntetésért. Talán olyasmit kell tennie, ami szöges ellentétben áll addigi jellemével. (...) Az életében beállt hirtelen változást nem csodának, hanem inkább árulásnak érzi. Kegyetlenül hangzik, de a cél nem más, mint a létfenntartás, a túlélés."

"Ez az erő, az evolúció cseppet sem érzelgős, ahogy az anyaföld sem, mert csak az élet és a halál harcának rideg tényeit ismeri. Az ember csak remélhet és bizakodhat abban, hogy odaadóan szolgálja. Talán megőrizhet valamit abból az életből, amely korábban az övé volt."

"Olykor a kérdések erőteljesebbek a válaszoknál. Hogyan történik? Mik ők? Miért ők és nem mások? Miért most? Mit jelent ez az egész?"

"Amikor változás közelít, egyes fajokban feltámad a vándorlási ösztön. Zugmorohénak hívják a kényszert, amely messzi tájak felé vonza a lelket. Követve egy szagot a szélben, egy csillagot az égen. Ősi üzenet ez, hogy a rokonok útra keljenek és valahol összegyűljenek. Azután csak reménykednek, hogy túlélik a beköszöntő kegyetlen időszakot."

Sötét zsaruk 3.

"Tudja mi a legpusztítóbb erő az univerzumban? A megbánás."

Watchmen: Az őrzők

"Ma reggel kutyatetem a sikátorban, feltépett gyomrán abroncsnyomok. Ez a város fél tőlem. Én ismerem az igazi arcát. Az utcák, mint megannyi csatorna, és a csatornák vérrel vannak tele, és ha egyszer kiönt a szenny, minden féreg megfullad. A sok szex és a gyilkosság összegyűlt mocska derékig ér majd, akkor a sok szajha és politikus felnéz az égre: ments meg minket! Én pedig azt suttogom: nem!"

"És most az egész világ ott áll a szakadék szélén és bámul bele a vörös pokolba, a sok liberális, meg értelmiségi, meg sima beszédű alak és egyszerre csak már nem lesz mit mondani. Alattam a rettentő város. Sikoltozik, akár retardált gyerekek a vágóhídon. Az alkony, bujálkodás és rossz lelkiismeret bűzével van tele. Ez a fertő, mely belepte a várost, nem érdemel mást, csak halált."

"Te most azt élsz, normális életet? Amikor egy veszettségtől haldokló városban az emberi csótányok heroinról és gyermekpornóról beszélgetnek, normálisnak érzed magad?"

"Van jó és rossz. És a rosszat meg kell büntetni. (...) Oly sokan érdemlik meg a megtorlást, és oly kevés az idő."

"Aki egyszer látta a társadalom sötétségét, többé nem fordít hátat neki. Nem tesz úgy, mintha nem is létezne. (...) Légyegtelen, ki utasít rá, hogy fordítsd el a fejed."

"Ha Isten látta is mit műveltünk, nem zavarta. Nem Isten teszi ilyenné a világot, hanem mi."

"Az embereket szokták letartóztatni, a kutyákat megölik."

V mint vérbosszú

"Ájtatos arccal, kegyes gyakorlattal becukrozzuk magát az ördögöt."

"A művész azért hazudik, hogy feltárja az igazságot, míg a politikus azért, hog elrejtse."

"Nem a népnek kell félnie a kormánytól, hanem a kormánynak a néptől."

Amerika kapitány

"Ha futni kezdesz, nem hagynak megállni. Ki kell állni, támadni. Nem lehet örökké futni."

Franklyn

"Hallottam egyszer egy mondást, hogy a vallást a közönséges népek igaznak tartják, a bölcsek hamisnak, a vezetők pedig hasznosnak."

"Tudják hit nélkül nehéz másokat szabályozni."

"Aki elveszett, bármiben hajlandó hinni. Ebben a városban minden vallás jövőt igér, vagy ebben a világban, vagy a következőben. És csupán a hiteddel és a bizalmaddal kell fizetned. De dacára az ünneplésnek, hódolatnak és imáknak, mindenki ugyanolyan roncsként végzi, öregen, betegen, boldogtalanul, holtan."

"A lényeg az, hogy nem csak a családjára van hatással, hanem a barátaira, mindazokra akiket hátrahagy, azokra is, akikkel még nem találkozott."

"A világ tele van emberekkel, akik segíthetnek nekünk, csak legtöbbször ezt nem látjuk."

"Ha Isten hajlandó megelőzni a rosszat, de nem képes rá, akkor nem mindenható. Ha képes rá, de nem hajlandó, akkor aljas. Ha nem képes rá és nem is akarja, akkor miért neveznénk Istennek? Különben miért történnének rossz dolgok jó emberekkel?"

"Ha valamiben elég erősen hiszel, ugyan ki mondja meg, hogy igaz-e vagy sem?"

Holtak naplója

"Furcsa, hogy az ember, ha egy lencsén keresztül néz valamit, (...), milyen immunis lesz a történetre. Az ember azt hinné, hogy megérinti a film. De nem. Régebben azt hittem, hogy ez csak nézőkkel történhet meg, veletek, de nem így van. Velünk is így van, akik forgatnak, a filmesek is immunissá válnak, közömbössé. Bármi történjék is körülöttünk, mindegy, hogy milyen iszonyú események, csak filmre vesszük őket, mintegy megszokásból. Ismét egy új nap. Ismét egy új halál."

"Vajon mi kerít hatalmába minket, ha valami szörnyűséget látunk. Egy rémes balesetet az országúton. Valamitől nem tudunk továbbhaladni, valami ott tart... de nem segíteni állunk meg, hanem bámészkodni."

13-as raktár

"John Adams farmer volt, Abraham Lincoln kisvárosi ügyvéd, Platón és Szókratész tanított, Jézus meg ács volt.  A bölcsességet és a tudást foglalkozás alapján megítélni kissé sértő."

"Megnézted már milyen világban élsz? (...) A szegények nyomorusága, az éhínség, a háború, az erőszak és a gyűlölet mind féktelenül burjánzik és az emberek új módszereket találtak a gyilkolásra."

"Néha úgy tűnik, nem létezik más, csak harag. És erőszak. És fájdalom. Rémisztő lehet, amikor odakint vagy benne. De ha tudod, hogy merre keresd, a világ melegséget is tartogat. És szeretetet. És megbocsátást. A világban öröm is van. Amikor megtalálod a helyet, ami lehetővé teszi, hogy megtapasztald az örömet, amikor megtalálod az embereket, akik miatt szeretetet és biztonságot érzel, mintha odatartoznál, nem fordítasz hátat neki. Hanem harcolsz érte."

"Csak akkor buksz el, ha feladod."