"Egyszer valamikor azt kerestem, hogy mi a szerelem. Szerelem ott van, ahol te akarod. Csak észre kell venned, hogy szépségbe burkolózva rejtőzik életed másodpercei közt. Ha nem állsz meg egy pillanatra, elszalaszthatod."
"Ha tudod, hogy mit akarsz, már félig győztél. A legtöbb ember haláláig keresi, hogy mit akar. Sokkal könnyebb, ha tudod, hogy mit keresel."
"Nem várhatod mástól, hogy majd az boldoggá tesz."
"Felgyorsíthatod, lelassíthatod, meg is állíthatod a pillanatot, de vissza nem fordíthatod az időt. Ami volt, nem teheted meg nem történtté."
Szokás szerint megint sok kérdés merült fel bennem a filmet nézve. Én tudom, hogy mit keresek? Hogy mit akarok? Boldog vagyok? Mi tesz boldoggá? Van olyan pillanat, amit vissza szeretnék fordítani, vagy már hasznosnak találom? Látom-e a szépségét minden pillanatnak, vagy rohanok, mint a mai világban szinte mindenki? Rohanok kapcsolatból kapcsolatba? Rohanok iskolából munkába, munkából nyugdíjas évekbe, majd tovább? Rohanok az utcán? Rohanok otthon ülve? Talán ideje lenne már megállni. Ha már tudjuk mit akarunk és ismerünk pár oda vezető utat, akkor miért rohanunk még mindig? Te is rohansz?
"Csak kétfajta ember él ezen a világon: a jó ember, aki jót cselekszik és a rossz, aki rosszat. Ez az egyetlen különbség."
"Nem baj ha megijedt, csak ne engedje, hogy a félelme elhatalmasodjo és lebénítsa."
"Mindent elérhetünk, ha próbálkozunk."
"A Korán 5. szórájának 32. versében Allah azt mondja, hogy ha megölnek egy ártatlant, olyan, mintha az egész emberiséget ölték volna meg. (...) Tudtam Mandira, hogy az egész emberiség meg fog fizetni, a szeptember 11-én meghalt ártatlanokért."
"Sam valószínűleg rasszista támadás áldozata lett. (...) Azért halt meg, mert muszlim volt. De én ezt nem értettem, Mandira. Nem értettem, mert muszlimnak lenni nem rossz dolog."
"Nem számít a környezet, csak a hitünk számít."
"Allah útja a szeretet és nem a gyűlölet vagy a háború."
"Egy szikhet muszlimnak néztek, azért maga átváltozott. Most egy muszlimot nem kezelnek emberi lényként és magának nincs rá ideje."
"Miért baj, ha egy állampolgár találkozni akar az elnökkel?"
"Az írás szerint a mindenható nem szín és vallás alapján ítél, hanem cselekedetek alapján."
Ez egy különleges bejegyzés lesz most. Ezt a filmet kötelező megnézni. Minden kategóriájában nagyon jó. Romantikus, drámai, felemelő és nagyon motiváló. De ezen felül, a mondanivalóját nem csak szavakkal, hanem érzésekkel, képekkel át tudja adni. Ritka az ilyen film.
Amit kiemelnék amelett, hogy a film elmondja, hogy csak két féle ember van, az az előítéletekkel kapcsolatos. Manapság még a saját ismerőseim, barátaim 90%-a is nagyon előítéletes. És a baj, hogy ezen előítéletei nem az érzéseken, az ösztönös benyomáson alapulnak, hanem általánosításon, a média által hangoztatott igazságokon, irreleváns külső jeleken, mint a ruha, viselkedés. Például tegyük fel a kérdést magunkan, odamentünk volna Rizvanhoz, mint Mandira, mikor leblokkolt a villamos előtt? Vagy, mint a tömeg is, lehülyéznénk? Ha valaki betegség miatt megy furcsán az utcán, hányan gondolják azt, hogy részeg? Pedig lehet, hogy csak a koordinációs képességei gyengék. Szerintem el kéne kezdeni változtatni ezen.
A kormányról és a rendszerről is láthatunk benne igazságot. Mindenki a politikával törődik, de hányan megyünk segíteni ismeretleneknek, amikor szükség lenne rá és lenne lehetőségünk is? Egyáltalán a szomszédunknak szoktunk segíteni? Ismerjük egyáltalán? Vagy a TV-s celebeket, hírességeket jobban ismerjük, mint a saját szomszédainkat? Miért?
"A régi egyiptomiaknak volt egy szép gondolata a halálról. Mikor a lelkük a mennyek kapujába ér, az istenek két kérdést tesznek fel. A válaszon múlott, hogy bebocsátást nyertek-e. (...) Leltél-e örömöt az életben? (...) Vittél-e örömöt mások életébe?"
"Nehéz egy ember életének értékét megbecsülni. Egyesek azt mondják, hogy a hátrahagyott szeretteinkben mérhető, mások úgy hiszik, a hitben, megint mások szerint, a szeretetben és olyanok is vannak, akik azt tartják, hogy az életnek semmi értelme sincsen. Hogy én? Én úgy gondolom, hogy azok által méretünk meg, akik hozzánk mérik magukat."
- Nem. Jól mondják. Mindent megváltoztatna. Képzeld el mi lesz, ha az egész világ elveti, hogy Istennek terve van velünk. Semmi nem számít. A szeretet, a bizalom, a hit, a becsület. Csak a kegyetlen harc lesz."
"Harcolunk egy célért, a sikerért és végül kiderül, hogy csak egymásban találjuk meg őket. Fantasztikus élményeken osztozunk és hétköznapiakon. Természetes vágyunk, hogy rokonlelkekre leljünk, hogy kapcsolatba kerüljünk, hogy a szívünk azt súgja: nem vagyunk egyedül."
"Honnan ered valyon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait, amikor még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ: Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán ha nem kérdeznénk, nem kutatnánk, nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt. Harcolunk a változásért, hogy jobbíthassunk a világon. Álmodunk a reményről, nem sejtve még, hogy kivel találkozunk az úton, hogy ki nyújt majd kezet az idegenek sokaságából, ki érinti meg a zsívünket, kivel osztozunk a fájdalmon."
"Ahhoz, hogy túléljük ezt a világot, azokkal maradunk, akiktől függönk. Rájuk bízzuk reményeinket, félelmeinket. De mi történik, ha oda a bizalom? Hová menekülünk, ha mindaz amiben hittünk semmivé foszlik? Amikor minden veszni látszik, a jövő kiismerhetetlen és saját létünk veszélybe kerül... csak annyit tehetünk, hogy menekülünk."
"Akkor mutatják meg magukat, ha egyedül vannak. Olyankor látod meg, hogy az ember önző, álnok és öntelt."
"Ha élünk azzal, ami bennünk lakozik, a lehetőségeink végtelenek. A jövő ígéretekkel, a jelen reményekkel biztat. De ha dacolunk ösztöneinkkel, ha ellenállunk belső késztetésünknek, bizonytalanná válik minden. Hová vezet ez az út? Meddig tart a változás? Az átalakulás ajándék vagy átok? Akik félnek attól, ami előttük áll, azok számára életbevágó, hogy valóban meg tudjanak változni."
"Kezdetben volt a felismerés, az elemi zűrzavar, a lehetetlen dolgok lassú szállingózása, a tönkrement életek hátrahagyása. Idegen arcok váltak ismerőssé. Új rémségek kúsztak az álmokba. Új barátok nyújtottak segítséget. Csak ezután kellett kézbe venni a dolgokat, hogy rend teremtődjön a káoszban, elhatározásáon, tanuláson, küzdelmen keresztül. Dacolva a megrázó valósággal, itt vannak és a föld megremeg lépteik nyomán."
"A végén minden jóra fordul. Ha még nem jó, akkor nincs itt a vége."
"Mint Darwin pintyei, mi is lassan elkezdünk alkalmazkodni a környezethez. És ha ez megtörténik, Istenem, mennyi értéket fedezhetünk fel. A múltat nem hozzuk vissza azzal, ha vágyakozunk utána. Csak a jelent alakíthatjuk, miközben a múlt egyre távolodik."
"A régi szokások hamarabb lekopnak, mint gondolnánk és újakat veszünk fel. Ma már nem nyúlok, hogy bekapcsoljam a Rádió 4-et, a hírek a Jaipur Heroldból tudom meg. Hamarosan talán hozzászokom a dudáláshoz és az árusokhoz is. Van még egy hely a világon, ahol ilyen támadást intéznek az érzékszervek ellen? Azok, akik ismerik az országot végzik a dolgukat. De a be nem avatottakat semmi nem készítheti fel a hangok és színek ilyen egyvelegére. A melegre, az örökös mozgásra, a nyüzsgő tömegre. Sonny is személyes támadást intéz érzékszerveink ellen egzotikus ételeivel, amiket nap mint nap felszolgál. (...) Először túl sok volt az nekünk. De fokozatosan rájössz, hogy olyan ez, mint a hullám. Ha ellenálsz legyőz. De ha fejest ugrasz bele, amásik oldalán bukkansz fel. Új és egészen más világ ez. Az a dolgunk, hogy megbírkózzunk vele. És nem csak megbírkózzunk, hanem boldoguljunk."
"- Hogy bírja ezt az országot? Mit lát benne, amit én nem?
- A fényt, a színeket, a mosolyokat és azt, hogy az emberek az életet kiváltságnak tekintik, nem jognak. Ebből sokat tanulok."
"Mi értelme a házasságnak ha semmit nem osztunk meg."
"Az a valódi kudarc, ha valamit nem próbálunk meg. A siker mértékegysége az, hogyan bírkózunk meg a kudarccal. Soha nem adhatjuk fel. (...) De az is igaz, hogy aki nem kockáztat, az semmit nem ér el és nem lesz semmije. Csak annyit tudunk a jövőről, hogy más lesz. Vagy atlán attól félünk, hogy ugyanolyan lesz. Ezért örülnünk kell a változásnak."
"A múltat nem törölhetjük el, de kihozhatjuk belőle a legjobbat."
"Nincsenek titkok az életben. Csak a rejtett igazság, ami a felszín alatt rejtőzik."
"Ha elveszel egy életet, nem csak megölsz valakit, hanem megfosztod attól, ami lehetett volna."
"Egyikünk se az, mint akinek kívűlről mutatja magát. De szükségünk van erre a külsőre a túléléshez."
"Az emberek mindig kapcsolatot létesítenek egymással. Barátságokat, szerelmeket. De ezek az emberi kötődések folyton bonyoldalmakat okoznak. Mint például az elkötelezettség, az osztozkodás. Meg hogy ki kell vinni őket a reptérre."
"Mindenki elrejti, hogy ki is valójában. Legalábbis néha. Néha úgy elrejtőzöl, hogy valakinek emlékeztetnie kell, hogy valahol mélyen még ott vagy. És van amikor teljesen el akarod felejteni, hogy ki is vagy."
"Tanulja meg az alapokat, mielőtt újratervezi a kereket!"
"Az élet olyan gyorsan elmúlik és olyan törékeny. Ez a lélegzetvételünk akár az utolsó is lehet."
"Az arc az emberi faj vonalkódja. A törzsi rendszer kialakulása óta az ember a másik arcát figyeli, hogy rájöjjön vajon baráttal vagy éppen ellenséggel áll szemben."
"Mindenki látásról, hallásról, szaglásról beszél, de van még egy érzék. Csak az rejtve van. A japánok úgy hívják muga. Ez segít, hogy séta közben ne kelljen arra koncentrálnunk, hogy az egyik lábunkat a másik elé tegyük."
"Amit meg tudsz álmodni, azt meg is tudod valósítani."
"A legcsodálatosabb és legbámulatosabb dolog a világon. A szerelem remény. Az hajtja az álmainkat. És ha szerelmes vagy, élvezned kell. Mert a szerelem nem mindig tart örökké."
"Hát nem erről szól az élet? Sok szép emléket szerezni."
"Tudja, mi a baj ezzel a világgal? Mindenki mágikus megoldást akar, és senki nem hisz a mágiában."
"- Csak azért, mert hiszel valamiben, az még nem lesz valóság.
- Pont ez teszi valósággá."
"- Hogyan segíthet egy könyv?
- Mit gondol, mire jók a történetek? Ezek a történetek, a klasszikusok? Oka van, hogy mind ismerjük őket. Azért vannak, hogy megbírkózzunk a világunkkal. A világgal, aminek nem mindig van értelme."
"A legfontosabb dolog, ami mindekinek kijár: a remény. Hinni a boldog befejezés lehetőségében, nagyon hatalmas dolog."
"A hatalom csábító, de a szerelem is."
"Ha az igaz szerelem könnyen jönne, már mind átéltük volna."
"Egész életedben mások fogják megmondani, hogy ki vagy. Csak vissz kell vágnod, és azt mondanod, "nem, ez vagyok én!" Azt akarod, hogy a többiek másképp nézzenek rád? Érd el náluk! Ha változtatni akarsz, neked kell kimenned, és megváltoztatni a dolgaid, mert ebben a világban nincsenek jóságos tündérkirálynők."
"Véded magad azzal a fallal, amit magad köré emeltél. Az a fal talán távol tart a fájdalomtól, de ugyanezt teszi a szerelemmel is."
"Azt mondják, az álmok emlékek egy másik életből."
"Nem akarom eltörölni a fájdalmamat. Akármilyen rossz, szükségem van a fájdalmamra. Ettől vagyok az, aki."
"Az igaz szerelem nem könnyű, de harcolni kell érte, mert ha egyszer rátaláltál, soha nem lehet mással helyettesíteni."
"Nem kell beszélnem róla vagy néznem a képeit. Mert az igazság az, hogy nagyon sokszor látom őt. Az utcán. Sétálok az utcán és az ő arcát látom, amikor felnézek az égre. Tisztábban, mint a képen amit magánál hordoz. Megértem, hogy fáj. De ott vannak egymásnak. Ott vannak egymásnak. És mindig nekem kell látnom az ő és a lányok arcát akárhova is megyek. A kutyát is látom. Ennyire dilis vagyok én. Ránézek egy németjuhászra és egy pudlit látok."
"Az evolúció tökéletlen és gyakran erőszakos folyamat. Harc a létező és az ezután megszülető között. A születés fájdalmai közepette az erkölcs értelmét veszti. A jó és a rossz közötti választás egyetlen ésszerű kérdésre redukálódik: túlélés vagy pusztulás?"
"A Föld nagy. Elég nagy ahhoz, hogy az ember azt higgye, bármi elől elbújhat. A sorsa elől, az Isten elől, ha talál egy távoli helyet. Ezért aztán menekül. Elfut egészen a világ végéig, ahol ismét megnyugtató minden. Csendes és meleg. Ahol a sós szellő vígaszt nyújt. A veszély a távolban maradt. És ő átadhatja magát a gyásznak. És talán egy pillanatra el is hiszi, hogy megmenekült."
"Az ember elfuthat messzire. Óvintézkedéseket tehet. De valóban sikerül elmenekülnie? Megszökhet valaha is? Vagy az igazság az, hogy nincs elég ereje vagy esze, hogy elbújjon a végzete elől? De nem a világ kicsi. Az ember az. És a végzet bárhol megtalálhtja."
"Az ember a szokások rabja. Vonzódik a biztonsághoz, megnyugtatja az amit ismer. De mi történik, ha az ismerős idegenné válik? Amikor a félelem, amit kétségbeesetten próbálunk elkerülni a nyomunkba szegődik."
"Sokkal fontosabb őszintének lenni magunkhoz, mint a népszerűség."
"Minden ember ismeri az okot, tudja, hogy mitől fél. De hogy végzetével találkozhasson, egyszer szembe kell nézni félelmeivel és le kell győznie azokat, akár ismerős az okozójuk, akár ismeretlen."
"Mindennek megvan az ideje, megérik minden elhatározás. A Föld óránként 1600 km-t forog, miközben az ember kétségbeesetten próbál megkapaszkodni rajta. A tél első lehelete mégis a nagy vándorlásra szólít. Figyelmeztetett valami az érkezésükre, volt egy jel, egy esemény, ami elindította ezt a láncreakciót? Isten fülébe suttogott egy hang? Túlélni, alkalmazkodni, megszökni. Ha ki tudtuk volna szűrni azt a pillanatot az időben, a közelgő veszély jóslatának első nyomát... másképpen cselekedtünk volna? Meg tudtuk volna állítani? Vagy a kocka már rég el volt vetve? Ha visszamehetnénk, ha másfelé guríthatnánk, megakadályozva a történéseket, megtennénk?"
"Az ezen a listán felsorolt emberek jövője a dns-ükbe íródott. Ahogy a múlt is, úgy tűnik, kőbe van vésve. A kocka el volt vetve már a legelején? Vagy talán a mi kezünkben van, hogy befolyásolhassuk a sorsot? Az összes képességünk közül a szabad akarat tesz bennünket valóban egyedivé? Vele van egy kicsi, de döntő erejű esélyünk a sors megtagadására. És csak a segítségével találhatjuk meg az utat vissza emberi mivoltunkhoz."
"Honnan ered valyon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait, amikor még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ: Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán ha nem kérdeznénk, nem kutatnánk, nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt."
"Az emberi faj természeténél fogva önimádó. Meghódítottuk már kicsiny bolygónk minden zugát. Mégse az ember az evolúció csúcsa. Ez a cím a csótányt illeti meg. Hónapokig képes élelem nélkül élni, hetekig életben marad fej nélkül és fütyül a sugárzásra."
"Ez hát a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végülis mit számít mindez, ha az emberi szív csak a legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak, közöttünk, az árnyékban, a fényben, mindenütt. Vajon ők tudják már?"
"Úgy hisszük, magunk vagyunk sorsunk kovácsai, hogy végzetünket befolyásolhatjuk. De valóban tőlünk függ, hogy mikor szárnyalunk vagy mikor zuhanunk? Vagy egy felsőbb hatalom irányít bennünket? Az evolúció vezet kézenfogva? A tudomány mutatja az irányt? Az Isten az aki közbeavatkozik és megóv?"
"Hiába kérkedik, az ember szomorú kiváltsága, hogy nem képes megszabni életének útját. Annyit tehet, hogy megáll amikor a végzet szólítja. Remélve, hogy lesz elég bátorsága válaszolni."
"Akit az evolúció követének választ, annak nagy árat kell fizetnie a kitüntetésért. Talán olyasmit kell tennie, ami szöges ellentétben áll addigi jellemével. (...) Az életében beállt hirtelen változást nem csodának, hanem inkább árulásnak érzi. Kegyetlenül hangzik, de a cél nem más, mint a létfenntartás, a túlélés."
"Ez az erő, az evolúció cseppet sem érzelgős, ahogy az anyaföld sem, mert csak az élet és a halál harcának rideg tényeit ismeri. Az ember csak remélhet és bizakodhat abban, hogy odaadóan szolgálja. Talán megőrizhet valamit abból az életből, amely korábban az övé volt."
"Olykor a kérdések erőteljesebbek a válaszoknál. Hogyan történik? Mik ők? Miért ők és nem mások? Miért most? Mit jelent ez az egész?"
"Amikor változás közelít, egyes fajokban feltámad a vándorlási ösztön. Zugmorohénak hívják a kényszert, amely messzi tájak felé vonza a lelket. Követve egy szagot a szélben, egy csillagot az égen. Ősi üzenet ez, hogy a rokonok útra keljenek és valahol összegyűljenek. Azután csak reménykednek, hogy túlélik a beköszöntő kegyetlen időszakot."
"Az üzletben a tisztesség a legelső. Kitartó, kemény munka. A család. Mindig tudjuk honnan jöttünk. Itt nem lehet mismásolni. Kettőből lehet választani. Vagy leszel valaki. Vagy senki vagy."
"Az ember életénél csak egy ami fontosabb. A rend."
"Aki a legharsányabb odabenn, az a leggyöngébb mind közül."
"A siker ellenséget szül. Jó sok ellenséget."
"Kiszállni míg megy a szekér, nem jelent szégyent."
"Martin besorolása 5-ös volt, ami annyit tesz, hogy jogában állt bármikor megszegni a Genfi egyezményt. Ölhetett gyereket is, nőt is, ha a küldetése megkívánta."
Első ránézésre egy sima akciófilm. Ám a fenti idézet érdekessé, elgondolkodtatóvá teszi. Ehhez vegyük hozzá azt, hogy manapság szinte lehetetlen elbújni. Mindig lesz egy kamera, egy számítógép, egy hívás vagy valami, ami elárul. És végül megkapjuk azt, amitől több ez, mint egy átlagos futószalagos film, persze ehhez kellett a megfelelő színész is (talán egy új Jason Statham születik?).
"Íme egy élő példa a szavaimra. Ennek a fiúnak mindent megadtak, de nem tanították meg a fegyelemre, így aztán úgy képzeli a férfiasságot, meg a bátorságot, hogy hetvenkedik, másokat piszkál, míg egy rendes ember meg nem fékezi."
"Időnként nem számít, hogy igazak-e, vannak dolgok amikben mindenképp hinnünk kell. Hogy az ember alapjában jó, a becsület, bátorság és erény értékesek. Hatalom és pénz, pénz és hatalom mit sem ér. A jó örökké legyőzi a gonoszt. De ezt jól jegyezd meg, a szerelem... A szerelem sose hal meg. Ezt sose feledd. Sose feledd. Nem számít, hogy igaz-e vagy sem, egy férfinak ebben kell hinnie, mert hinni csak ebben érdemes."
"Én az olyan emberek ellen harcolok, akik annyi mindent tönkre tesznek. És rengeteg embernek ártanak. Nemcsak egynek, hanem millióknak. Rájuk valahogy, senki sem emel fegyvert, ők valahogy nem vonhatók felelősségre. Érinthetetlenek."
