"Szabadság. Lehetőség arra, hogy kivonjuk magunkat a hagyományok teremtette törvények alól. Erőnket a szenvedélyből nyerjük. A vágy az, ami hajt bennünket. Az ellenséggel szemben még a gyűlölet is hasznos szövetséges. És mégis azt parancsolták nekünk, hogy tagadjuk meg mindezeket. A valódi érzelmeket. Az indulatot, amitől az ember ember."
"-Halodokló világ ez, amit a Bukottak uralnak. És tudod mit? A városlakóknak ez tetszik. Mintha kifejezetten élveznék, hogy így élhetnek. Akkor én miért harcoljak? Miért haljak meg értük?
- Nem ismernek jobbat ennél és a mi dolgunk, hogy megmutassuk, hogy létezik másik út is. Emiatt érdemes harcolnunk."
"Ezt a várost körbefonta sötétség. A világosság nem látja mi zajlik idelent. Nem vádolhatod őket."
"A világosság nem erőszak, hanem választás."
A szabadság tényleg azt jelenti, hogy az ösztönös vágyakat, a szenvedélyt nem korlátozzuk? Mindössze ennyi? És tényleg ettől vagyunk emberek? Akkor mitől lennénk mások, mint az állatok, mitől lennénk "jobbak" az állatoknál?
Az embereknek tetszik ez a világ, amiben nem kell másokkal törődni? Amiben a elnézzük a sok rosszat. Amiben az erkölcs egy felesleges dolog. Amiben az ösztönöknek engedni, egy megbocsátható dolog, amit kihasználhatunk. Vagy tényleg csak nem ismerünk jobbat? Mi mások vagyunk? Máshogy élünk? Segítünk másokon, vagy haggyuk, hogy lehúzzon a világ a mélybe?
Megbocsátható a nemtudás? Mi is szoktunk valakire mérgesek lenni, amikor nem tud valamit? Jogos, hogy sokszor elvárjuk, hogy mások tudják, hogy mi van velünk, ha nem mutatjuk ki, nem mondjuk el?
Az utolsó idézetet kicsit átformálnám, hogy jó embernek lenni is egy választás. Senki nem születik jónak, vagy rossznak. Választhatunk, hogy kik leszünk. Ám nem ítélhetünk el senkit azért mert nem helyesen, erkölcstelenül él és másokat mindig megbánt, mert lehet, hogy csak nem ismer jobbat. Sokan vannak, akik nem láttak még jobbat annál, mint ahogy élnek.
