Trigun

"Az élet szűnni nem akaró problémák sora, tele bonyolult, brutális döntésekkel és határidőkkel. De a legrosszabb mégis az, ha nem döntesz, hanem csak várod a választ."

"Minden ember másképp gondolkodik. Ha olykor hibázunk is, képesek vagyunk felismerni és máskor okosabban dönteni. Ha pedig nyitva tartod a szemed, látni fogod a jövőt. Ami a jövőben történik csak tőlünk függ."

"A kincs neve, melyet halálig őriznek: tisztelet."

"A leghosszabb út is egyetlen lépéssel kezdődik."

"Az otthoni emlékek, ha nem is kellemesek, mindig ábrándozásra késztetik a szivet."

"Az ember általában akkor issza le magát, ha valamit el akar felejteni, ha menekül valami elől."

"Az élet sokkal egyszerűbb ha nem érzel semmit."

"Minden utazás találkozásokkal és elválásokkal jár."

"Vannak dolgok amiket mindenki szabadon eldönthet. Ahogy a szülei iránt érez az csakis a maga dolga és nem hasonlítható máshoz. De az irántuk érzett szeretet ne gátolja semmiben. És legyen büszke rá, a maga élete az ő életük is és az a tény, hogy maga az aki, lehetővé teszi a szeretteinek, hogy Önben éljenek mindörökké."

"Senkinek nincs joga kioltani embertársa életét."

"Az ember nem Isten, nemcsak az ereje véges, de olykor ő maga az ördög."

"Mi olyan helyet keresünk, ahol békében élhetjük az életünk, háborúk nélkül, ahol nem a félelem az úr, ahol az összes ember megbízhat a másikban."

Hősök (III. rész)

"Harcolunk egy célért, a sikerért és végül kiderül, hogy csak egymásban találjuk meg őket. Fantasztikus élményeken osztozunk és hétköznapiakon. Természetes vágyunk, hogy rokonlelkekre leljünk, hogy kapcsolatba kerüljünk, hogy a szívünk azt súgja: nem vagyunk egyedül."

"Honnan ered valyon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait, amikor még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ: Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán ha nem kérdeznénk, nem kutatnánk, nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt. Harcolunk a változásért, hogy jobbíthassunk a világon. Álmodunk a reményről, nem sejtve még, hogy kivel találkozunk az úton, hogy ki nyújt majd kezet az idegenek sokaságából, ki érinti meg a zsívünket, kivel osztozunk a fájdalmon."

"Ahhoz, hogy túléljük ezt a világot, azokkal maradunk, akiktől függönk. Rájuk bízzuk reményeinket, félelmeinket. De mi történik, ha oda a bizalom? Hová menekülünk, ha mindaz amiben hittünk semmivé foszlik? Amikor minden veszni látszik, a jövő kiismerhetetlen és saját létünk veszélybe kerül... csak annyit tehetünk, hogy menekülünk."

"Akkor mutatják meg magukat, ha egyedül vannak. Olyankor látod meg, hogy az ember önző, álnok és öntelt."

"Ha élünk azzal, ami bennünk lakozik, a lehetőségeink végtelenek. A jövő ígéretekkel, a jelen reményekkel biztat. De ha dacolunk ösztöneinkkel, ha ellenállunk belső késztetésünknek, bizonytalanná válik minden. Hová vezet ez az út? Meddig tart a változás? Az átalakulás ajándék vagy átok? Akik félnek attól, ami előttük áll, azok számára életbevágó, hogy valóban meg tudjanak változni."

"Kezdetben volt a felismerés, az elemi zűrzavar, a lehetetlen dolgok lassú szállingózása, a tönkrement életek hátrahagyása. Idegen arcok váltak ismerőssé. Új rémségek kúsztak az álmokba. Új barátok nyújtottak segítséget. Csak ezután kellett kézbe venni a dolgokat, hogy rend teremtődjön a káoszban, elhatározásáon, tanuláson, küzdelmen keresztül. Dacolva a megrázó valósággal, itt vannak és a föld megremeg lépteik nyomán."

Dexter

"A múltat nem törölhetjük el, de kihozhatjuk belőle a legjobbat."

"Nincsenek titkok az életben. Csak a rejtett igazság, ami a felszín alatt rejtőzik."

"Ha elveszel egy életet, nem csak megölsz valakit, hanem megfosztod attól, ami lehetett volna."

"Egyikünk se az, mint akinek kívűlről mutatja magát. De szükségünk van erre a külsőre a túléléshez."

"Az emberek mindig kapcsolatot létesítenek egymással. Barátságokat, szerelmeket. De ezek az emberi kötődések folyton bonyoldalmakat okoznak. Mint például az elkötelezettség, az osztozkodás. Meg hogy ki kell vinni őket a reptérre."

"Mindenki elrejti, hogy ki is valójában. Legalábbis néha. Néha úgy elrejtőzöl, hogy valakinek emlékeztetnie kell, hogy valahol mélyen még ott vagy. És van amikor teljesen el akarod felejteni, hogy ki is vagy."

"Tanulja meg az alapokat, mielőtt újratervezi a kereket!"

"Az élet olyan gyorsan elmúlik és olyan törékeny. Ez a lélegzetvételünk akár az utolsó is lehet."

Egyszer volt, hol nem volt (II. rész)

"Amit meg tudsz álmodni, azt meg is tudod valósítani."

"A legcsodálatosabb és legbámulatosabb dolog a világon. A szerelem remény. Az hajtja az álmainkat. És ha szerelmes vagy, élvezned kell. Mert a szerelem nem mindig tart örökké."

"Hát nem erről szól az élet? Sok szép emléket szerezni."

"Tudja, mi a baj ezzel a világgal? Mindenki mágikus megoldást akar, és senki nem hisz a mágiában."

Egyszer volt, hol nem volt (I. rész)

"- Csak azért, mert hiszel valamiben, az még nem lesz valóság.

- Pont ez teszi valósággá."

"- Hogyan segíthet egy könyv?

- Mit gondol, mire jók a történetek? Ezek a történetek, a klasszikusok? Oka van, hogy mind ismerjük őket. Azért vannak, hogy megbírkózzunk a világunkkal. A világgal, aminek nem mindig van értelme."

"A legfontosabb dolog, ami mindekinek kijár: a remény. Hinni a boldog befejezés lehetőségében, nagyon hatalmas dolog."

"A hatalom csábító, de a szerelem is."

"Ha az igaz szerelem könnyen jönne, már mind átéltük volna."

"Egész életedben mások fogják megmondani, hogy ki vagy. Csak vissz kell vágnod, és azt mondanod, "nem, ez vagyok én!" Azt akarod, hogy a többiek másképp nézzenek rád? Érd el náluk! Ha változtatni akarsz, neked kell kimenned, és megváltoztatni a dolgaid, mert ebben a világban nincsenek jóságos tündérkirálynők."

"Véded magad azzal a fallal, amit magad köré emeltél. Az a fal talán távol tart a fájdalomtól, de ugyanezt teszi a szerelemmel is."

"Azt mondják, az álmok emlékek egy másik életből."

"Nem akarom eltörölni a fájdalmamat. Akármilyen rossz, szükségem van a fájdalmamra. Ettől vagyok az, aki."

"Az igaz szerelem nem könnyű, de harcolni kell érte, mert ha egyszer rátaláltál, soha nem lehet mással helyettesíteni."

Hősök (II. rész)

"Az evolúció tökéletlen és gyakran erőszakos folyamat. Harc a létező és az ezután megszülető között. A születés fájdalmai közepette az erkölcs értelmét veszti. A jó és a rossz közötti választás egyetlen ésszerű kérdésre redukálódik: túlélés vagy pusztulás?"

"A Föld nagy. Elég nagy ahhoz, hogy az ember azt higgye, bármi elől elbújhat. A sorsa elől, az Isten elől, ha talál egy távoli helyet. Ezért aztán menekül. Elfut egészen a világ végéig, ahol ismét megnyugtató minden. Csendes és meleg. Ahol a sós szellő vígaszt nyújt. A veszély a távolban maradt. És ő átadhatja magát a gyásznak. És talán egy pillanatra el is hiszi, hogy megmenekült."

"Az ember elfuthat messzire. Óvintézkedéseket tehet. De valóban sikerül elmenekülnie? Megszökhet valaha is? Vagy az igazság az, hogy nincs elég ereje vagy esze, hogy  elbújjon a végzete elől? De nem a világ kicsi. Az ember az. És a végzet bárhol megtalálhtja."

"Az ember a szokások rabja. Vonzódik a biztonsághoz, megnyugtatja az amit ismer. De mi történik, ha az ismerős idegenné válik? Amikor a félelem, amit kétségbeesetten próbálunk elkerülni a nyomunkba szegődik."

"Sokkal fontosabb őszintének lenni magunkhoz, mint a népszerűség."

"Minden ember ismeri az okot, tudja, hogy mitől fél. De hogy végzetével találkozhasson, egyszer szembe kell nézni félelmeivel és le kell győznie azokat, akár ismerős az okozójuk, akár ismeretlen."

"Mindennek megvan az ideje, megérik minden elhatározás. A Föld óránként 1600 km-t forog, miközben az ember kétségbeesetten próbál megkapaszkodni rajta. A tél első lehelete mégis a nagy vándorlásra szólít. Figyelmeztetett valami az érkezésükre, volt egy jel, egy esemény, ami elindította ezt a láncreakciót? Isten fülébe suttogott egy hang? Túlélni, alkalmazkodni, megszökni. Ha ki tudtuk volna szűrni azt a pillanatot az időben, a közelgő veszély jóslatának első nyomát... másképpen cselekedtünk volna? Meg tudtuk volna állítani? Vagy a kocka már rég el volt vetve? Ha visszamehetnénk, ha másfelé guríthatnánk, megakadályozva a történéseket, megtennénk?"

"Az ezen a listán felsorolt emberek jövője a dns-ükbe íródott. Ahogy a múlt is, úgy tűnik, kőbe van vésve. A kocka el volt vetve már a legelején? Vagy talán a mi kezünkben van, hogy befolyásolhassuk a sorsot? Az összes képességünk közül a szabad akarat tesz bennünket valóban egyedivé? Vele van egy kicsi, de döntő erejű esélyünk a sors megtagadására. És csak a segítségével találhatjuk meg az utat vissza emberi mivoltunkhoz."

Hősök (I. rész)

"Honnan ered valyon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait, amikor még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ: Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán ha nem kérdeznénk, nem kutatnánk, nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt."

"Az emberi faj természeténél fogva önimádó. Meghódítottuk már kicsiny bolygónk minden zugát. Mégse az ember az evolúció csúcsa. Ez a cím a csótányt illeti meg. Hónapokig képes élelem nélkül élni, hetekig életben marad fej nélkül és fütyül a sugárzásra."

"Ez hát a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végülis mit számít mindez, ha az emberi szív csak a legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak, közöttünk, az árnyékban, a fényben, mindenütt. Vajon ők tudják már?"

"Úgy hisszük, magunk vagyunk sorsunk kovácsai, hogy végzetünket befolyásolhatjuk. De valóban tőlünk függ, hogy mikor szárnyalunk vagy mikor zuhanunk? Vagy egy felsőbb hatalom irányít bennünket? Az evolúció vezet kézenfogva? A tudomány mutatja az irányt? Az Isten az aki közbeavatkozik és megóv?"

"Hiába kérkedik, az ember szomorú kiváltsága, hogy nem képes megszabni életének útját. Annyit tehet, hogy megáll amikor a végzet szólítja. Remélve, hogy lesz elég bátorsága válaszolni."

"Akit az evolúció követének választ, annak nagy árat kell fizetnie a kitüntetésért. Talán olyasmit kell tennie, ami szöges ellentétben áll addigi jellemével. (...) Az életében beállt hirtelen változást nem csodának, hanem inkább árulásnak érzi. Kegyetlenül hangzik, de a cél nem más, mint a létfenntartás, a túlélés."

"Ez az erő, az evolúció cseppet sem érzelgős, ahogy az anyaföld sem, mert csak az élet és a halál harcának rideg tényeit ismeri. Az ember csak remélhet és bizakodhat abban, hogy odaadóan szolgálja. Talán megőrizhet valamit abból az életből, amely korábban az övé volt."

"Olykor a kérdések erőteljesebbek a válaszoknál. Hogyan történik? Mik ők? Miért ők és nem mások? Miért most? Mit jelent ez az egész?"

"Amikor változás közelít, egyes fajokban feltámad a vándorlási ösztön. Zugmorohénak hívják a kényszert, amely messzi tájak felé vonza a lelket. Követve egy szagot a szélben, egy csillagot az égen. Ősi üzenet ez, hogy a rokonok útra keljenek és valahol összegyűljenek. Azután csak reménykednek, hogy túlélik a beköszöntő kegyetlen időszakot."

Chrono Crusade

"Ha jól érzed magad, akkor örülj. Ha dühös vagy, akkor dühöngj. És ha sírni akarsz, akkor nyugodtan sírj. Sírás után úgyis megkönnyebbül az ember és így újra képes lesz nevetni. Ha magadban tartod a gondjaidat és mosolyt erőltetsz az arcodra, azzal önmagadnak ártasz a legtöbbet."

"Senki nem tudhatja mit hoz a jövő, ezért nem akarok semmit se későbbre halasztani. Ha megtehetek valamit, akkor azt meg is kell tennem." 

"Ha minden erőmmel küzdök, valami talán megváltozhat." 

"A legfontosabb az, hogy még ha félsz is, mégis meg tudd tenni az első lépést előre." 

 "Ha mász se csinálsz csak sajnáltatod magad, azt se fogod észre venni, ami az orrod előtt van."

"Egyre veszélyesebb és veszélyesebb izgalmakat keresnek. De minél nagyobb tűzzel játszol, annál jobban megégetheted magad." 

Alcatraz

"A tudástól nem mindig leszel boldog."

13-as raktár

"John Adams farmer volt, Abraham Lincoln kisvárosi ügyvéd, Platón és Szókratész tanított, Jézus meg ács volt.  A bölcsességet és a tudást foglalkozás alapján megítélni kissé sértő."

"Megnézted már milyen világban élsz? (...) A szegények nyomorusága, az éhínség, a háború, az erőszak és a gyűlölet mind féktelenül burjánzik és az emberek új módszereket találtak a gyilkolásra."

"Néha úgy tűnik, nem létezik más, csak harag. És erőszak. És fájdalom. Rémisztő lehet, amikor odakint vagy benne. De ha tudod, hogy merre keresd, a világ melegséget is tartogat. És szeretetet. És megbocsátást. A világban öröm is van. Amikor megtalálod a helyet, ami lehetővé teszi, hogy megtapasztald az örömet, amikor megtalálod az embereket, akik miatt szeretetet és biztonságot érzel, mintha odatartoznál, nem fordítasz hátat neki. Hanem harcolsz érte."

"Csak akkor buksz el, ha feladod."