"Nem az számít, hogy miként néznek rám mások, hanem, hogy miként látom én magam."
Kicsit sok időbe telt, mire újra romantikus fimet néztem, de gondoltam megosztom. A sztori a régi, már-már mesebeli, ám a tanulság még mindig új lehet. Elgondolkozhatunk azon, hogy mi azok vagyunk-e, akiknek mutatjuk magunk. Vagy nem?
Gondolom mindenki élt már át olyat, hogy a külső összehozta valakivel, és a belső szétszakította. Érdemes elgondolkodni azon, hogy egyensúly kell-e? Vagy a külső teljesen elhanyagolható?
Mi az ami igazán számít?
Előzetes: